YAS osztag, a meleg sereg

Gurl! Yaaas queen! Slay sis! Használtad már valaha ezek közül a kifejezések közül bármelyiket is? Akkor van egy rossz hírem: te is white gay vagy. Egy új jelenség, ami bár új, cseppet sem különleges. Mindannyian elkezdtünk elképzelt meleg ideák mögé bújni. És közben elbújtunk saját magunk elől is. 

De kezdjük ott, hogy mi is az a white gay? Először is: nem összetévesztendő a white walkerekkel – vagyis nem élőhalott melegek, akik eszüket vesztve, robotpilóta üzemmódban mászkálnak, újabb és újabb melegeket maguk mögött hagyva. Bár a jobboldali politikának biztos lehet hasonló elképzelése a melegek szaporodásáról.

A white gay egy újonann született kifejezés, mely nem igaz minden fehér bőrszínű meleg férfira, de viselői leginkább fehér bőrszínű meleg férfiak. Méghozzá azok, akik néha femininebbek, mint amennyire alapvetően lennének, óriási egóval rendelkeznek, ezáltal elképesztő mennyiségű önbizalmat sugároznak, és előszeretettel használják az (amerikai) drag queenek kifejezéseit, akik amúgy ugyanezeket a kifejezéseket az amerikai afroamerikai nőktől lesték (lopták) el. Erre is van amúgy egy kifejezés, a cultural appropation, vagyis a kulturális kisajátítás, mely a mai mainstream kultúra egyik lépfenéje, de ezt a mozzanatát valamiért az LMBTQ-kultúrának elnézik. Hogy miért, arról majd egy külön fejezetben. Szavam nem feledem!

Szóval ha rád is jellemző a white gay kifejezés akár egyetlen tünete is, te is white gay vagy. Bevallom: én is az vagyok. Bár olyan gigászi önbizalmat nem árasztok magamból, mert egy házibulin is csendben álldogálok megszeppenve, és feminin sem vagyok – vagyis próbálok nem annyira az lenni –, de a drag queen kifejezéseket olyannyira nagy erővel dobom be a nagyvilágba, hogy már a munkatársaimat is megfertőztem velük. Így kicsit én is részt vehettem az afroamerikai és a drag kultúra kiárusításában. Yaaas queen. Gurl. No.

De egyre többen vagyunk white gay-ek. És nagyon kevesen tudunk róla. Mivel a white gay ma a nagy globális LMBTQ kultúrában a nagybetűs Meleg Identitás lett. 

Legalábbis az egyik Meleg Identitás. A meleg férfiaknál eddig is volt elég nagy sansz arra, hogy elkezdik teljes személyiségüket szexuális orientációjára építeni, és nem is emberként, hanem melegként élni. Most pedig gőzerővel csináljuk ezt. 

Az ok? Az internet. Ha megnézzük a melegekkel foglalkozó megannyi mémoldalt, mindegyik egy eléggé elferdített képet fest a meleg férfiakról. Mindegyik feminin, női ruhában jár, sminkeli magát, a munkahelyén nem dolgozik az alkohol- és drogproblémák miatt – ergó másnapos – minden hétvégén atomrészeg vagy atom ki van készülve, de így is elrángatja magát egy vasárnapi brunchra, ahol ismét egy blackouthoz elegendő italmennyiséget szurkol le magába. És persze szexel: igazi ribanc, ami legalább akkora részét teszi ki személyiségének, mint az, hogy meleg. Folyamatosan rohan dick appointmentekre – vagyis szexrandikra –, naponta akár többre is, amik mindig, mindennél fontosabbak, és képtelen arra, hogy egy normális párkapcsolata legyen, ami nem is baj, mert ő ribancként az igazi, maga és a baráti köre szerint is. 

Őszintén, mindezzel amúgy nem is lenne baj. Ez a fajta mém-meleg egy álomkép, ami sok-sok melegből álló kép egy eltúlzott összessége. Biztos mindenki ráismert magára egy-egy részletben, így nem kell attól megijedni, hogy a közösség a saját szórakoztatására teremtett egy ilyen képet magáról.

Egészen addig, míg ez a kép életre nem kel, és valaki túl komolyan nem veszi.

A napokban néztem egy fiatal, minden bizonnyal vidéki magyar meleg fiú YouTube-csatornáját, aki az első videóiban még sminkekkel szórakozott, majd utána jött az atombomba: egy videó, ami tudományosan vizsgálta azt, hogy hogyan, miként is él egy meleg. És az atombombában az atombomba: annak a szemléltetése, hogy mi történik akkor, ha két passzív meleg van egy házibuliban.

Nos, a drámai kérdést a valóságban ördögszekerek és tücsökciripelés követheti, mert tudhatjuk jól, hogy nyilván semmi, hiszen az, hogy ki milyen szerepet vállal be az ágyban, abszolút nincs hatással senki személyiségére, sőt, általában nem is tudni, hogy kicsoda milyen szerepű, mert ez magánügy, nem fontos és az esetek nagy részében nem is látszik. 

De ez a fiú láthatóan még életében nem volt nagyobb meleg társaságban, vagy egy házibuliban, ahol melegek voltak. Totálisan a melegekről szóló mémvilágot ragadta meg: szerinte két passzív, viaskodva és versengve az aktív hímért, vadmacskaként ugrik egymásnak, hogy az ádáz cicaharcban megküzdve végül csak az egyik feküdhessen le a ritkán felbukkanó aktív egyeddel, hogy aztán elhálva a nászot, később megszülethessen egy kismeleg.

A világmegváltó kérdésem az, hogy mi lesz, ha a rengeteg mai tinédzser, aki vidéken bújkálva szép lassan ezekből a mém-ideákból építik fel énjüket, abszolút a homoszexualitásukra építve mindent, egyszer kikerülnek a valós életbe és valóban önmaguk lehetnek. Folytatják ezt az imidzset és csoportosan elérik, hogy valóban ez legyen az új melegség? Valóban úgy érzik majd, hogy brunchokra kell járniuk? Hogy alapvető, hogy sok idegennel kell sokszor szexelniük, sokat kell inniuk, sokat kell drogozniuk és hogy kötelességszerűen utálni a másik passzívot, amennyiben ők is passzívok? Vagy csak egy óriási csalódás vár rájuk, mikor rájönnek, hogy mindez a kép csupán egy fantázia, egy mese, a közösségi média torzszülöttje, aminek semmi köze a valósághoz és még csak meg sem valósítható, mert egyszerűen iszonyat drága lenne fenntartani? És gurl! Budapesten nincs is olyan igazi meleg brunch hely, momma. Hát álljunk már meg egy szóra!

És ehhez a képhez jönnek a white gay-ek, akikről nem is nagyon lehet megállapítani, hogy kicsit ezekből a mémekből nőttek ki, vagy ők táplálták ezeket a meleg mémeket. Egy biztos: szimbiózisban élnek az internet által teremtett meleg alteregóval és tökéletes megtestesítőik azoknak. És elterjedtek. Ugyanis lehet, hogy a mai magyar melegek még nyomában sem vannak az előbb leírt meleg mémszörnyetegnek, de igazi fehér melegekké váltak az évek alatt. Rengetegen vettünk fel szép lassan egy gúnyát – akár csak részben –, amik abszolút nem mi vagyunk, amik abszolút sose lennénk, ha nem látnánk az interneten. És a gurlök, yasok és slay-ök mögött szép lassan elkezdtünk mindannyian meleg egyenkatonák lenni. 

Holott pont ezt nem kellene. Holott pont ez ellen küzdünk. 

Évek óta pont az a cél, hogy megmutassuk a társadalomnak, hogy mindannyian ugyanolyanok vagyunk, mint ők. Vagyis… Nem olyanok vagyunk, mint amilyennek évtizedeken keresztül mutatott minket a média. Meg akarjuk mutatni, hogy nincs olyan, hogy tipikus meleg, nincs olyan, hogy minden meleg feminin, hajtűdobáló, kényes, affektáló, nőies, szexmániás alkoholista ribanc. Hanem ez egy színes közösség, ezer és ezer fajta emberrel. Persze, van köztünk feminin, hajtűdobáló, kényes, affektáló, nőies, szexmániás alkoholista ribanc is. És nincs is ezzel baj. De ők sem „ilyen melegek”. Nem egy kasztba tartoznak. Csak ilyen emberek.

Ám míg komolyan vennénk ennek a reprezentációját, tudattalan is elkezdtünk más utat választani. Elkezdtünk úgy erőltetni egy mém-meleget, hogy az a XXI-ik példamelegévé vált rengeteg embernek, akik el is kezdték ezt a képet túl komolyan venni, alapvetésnek venni, majmolni. És elkezdtünk mindannyian úgy beszélni, mint afroamerikai fekete nők, vagy a drag queenek, nem csak elrabolva mások kultúráját, de szépen elfelejtve saját magunk személyiségét.

Persze nem akarok ünneprontó lenni és senki örömet sem akarom elvenni. Nyilván tök jó, ha találunk valamit, amiben örömet leljük, amitől épül a személyiségünk, és leginkább valamit, ami végre valamilyen szinten összekovácsol minket. Erre nagy szükség volt.

De tudjuk a határt. A legtöbbünk nem sassy drag queen. És nem is Louis Vuittonban császkáló férfi királynő, akinek az élete brunchokból áll. 

Szóval sis, lehet ideje felébredni. 

Megnyugtatlak: Minden bizonnyal önmagadként is elég érdekes tudsz lenni. 

About the author

Újságíró
Publicista
Aktivista
Drámakirály

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük