Üdítő, büntetés és szeretetháború

Üdítő, büntetés és szeretetháborúMikor a 2019-es Budapest Pride-on tartottam egy előadást az LMBTQ marketingről, még fogalmam sem volt, hogy abban az évben, néhány hónap elteltével Magyarországon egy külön fejezet fog nyílni arról, hogy milyen valamit LMBTQ emberekkel reklámozni és hogy hazánkban marketingtörténelmet fog írni egy üdítő cég, az állam, majd egy atya.

Miután a nyári Coca-Cola botrányt alaposan kibeszélte a magyar közélet – én magam is írtam jónéhány sort –, és végre kicsit felrázta az LMBTQ közösséget, úgy gondoltuk, hogy ennek a történetnek vége is. A plakátokat leszedték, aki nagyon akart, szerzett valahogy szivárványos kólát a Szigetről – már-már igazi csempészárú lett, hello, kis buziság titokban eladó– a kampány pedig megannyi kérdést felvetett, közben olyan kis marketingtörténelmi mérföldkővé válva, amit, hogy közhellyel éljek, talán egyetemen is tanítanak majd.

De aztán jött az első sokk: a Coca-Cola nem csak csúnya jobboldali cikkeket meg egy nulla gramm súlyú bojkottot kapott a három plakát miatt, amin amúgy – pont a heteró plakát kivételével – lehettek volna fiú és lány tesók is, hanem egy 500.000 forintos büntetést is, azzal a magyarázattal, hogy a kampány károsíthatja a gyermek- és fiatalkorúak fizikai, szellemi, érzelmi és erkölcsi fejlődését.

Bár ez nyilván egy LMBTQ blog vagy publicisztikai sorozat, így fröcsögnem kellene ezen jónéhány sort, de a legszomorúbb az egész helyzetben, hogy 2019-ben elértünk oda, hogy fél másodpercre sem csodálkoztam ezen a fejleményen. Nem meglepő, hogy a nyilvánvaló orosz modellt, és vele az állami homofóbiát követő, illetve keresztény érdekeket védő kormányhoz tartozó szerv nem ment el az ügy mellett és adott valami apró gesztust a Coca-Colának, jelezve, hogy ez így nem frankó, és ilyet többet ne.

Ám érdemes az ügyet megvizsgálni más perspektívákban. És feltenni néhány kérdést.

A fehérneműreklámok nem nevelik erkölcsileg rosszul a kislányokat? Nem fogják azt gondolni tőlük, hogy ha felnőnek, muszáj lesz tűvékonynak, kisportolnak és a ruha alatt igazi dögnek lenniük a szexi fehérneműjükkel? Vagy a sminkreklámok nem arra nevelik a lányokat, hogy csak sminkkel lehetnek szépek? A legolcsóbb diszkontokban található boxercsomagolásokon is ott virító kockáshasú férfiak miatt a kisfiúk nem azt tanulják meg, hogy csak akkor lehetnek értékes, igazi férfiak, ha szigorú diétával és a konditermekben töltött hosszú órák árán összeedzett kockahassal villoghatnak a slim fit ingjük alatt? A csodálatos emberek tökéletes bulijába betekintő alkohol reklámok nem arra nevelik a gyerekeket, hogy a kikapcsolódás egyenlő alkohol és bulizás? Vagy hogy a péntek este csak és kizárólag alkohol fogyasztásával telhet? 

Mindez nem a büntetés, inkább leginkább a rendszer kritikája. Mert mégis mit jelent az erkölcsi fejlődés? Mégis mit jelent az, hogy valami milyen hatással van a fiatalokra?

A Coca-Cola kampány büntetése egy dolgot tett kristálytisztává Magyarország számára. Az nem baj, ha egy olyan terméket nyomsz a kiskorúak arcába, ami nem egészséges, és ettől függetlenül buzdítod őket arra, hogy fogyasszák minden lehetséges élethelyzetben. Az a baj, ha rávilágítasz arra, hogy a fogyasztó tömeg részei a melegek, a leszbikus és az egész LMBTQ közösség is, akik bizony, ha tetszik, ha nem, köztünk élnek és a munkájukért kapott pénzen ők is vesznek üdítőt mint mindenki más. 

Ahogy az is a büntetés tanulsága, hogy hiába a politika „nekem nincs bajom a melegekkel, de…” szintű látens homofób hozzáállása, és hiába az, hogy azért annyi becsület még létezik itt Közép-Európa szívében is, hogy 2019-re legalább nyilvánosan lemondtunk arról a gondolatról, hogy a szexuáis orientáció választás kérdése – mindez az attitűd csupán álca. Nem, valójában, az ország irányítói a zsigereikben máig úgy tartják, hogy a szexuális orientáció igenis választás kérdése. Mert igenis minden kisgyereket meleggé, leszbikussá vagy maximum biszexuálissá lehet tenni azáltal, ha egy plakáton egy férfi átkarol egy másik férfit egy kólával a kezében. Ennyi elég. A melegség fertőző és plakátokkal terjed.

De! Az ügynek még itt sem volt vége, bár a folytatás mellett szép lassan elballagott a magyar LMBTQ közösség. 

A pont az i-re Hodász Atya főszereplésével készült, a #loveisgod hashtaggel operáló kampányal került – megjegyzem, eddig, ki tudja ezekután mi jön még –, mely bújtatottan, de mégis kőkeményen ment neki a Coca-Cola kampányának. Az alapüzenettel amúgy nem is lenne baj. Nekem semmi bajom azzal, ha valaki vallásos, hiszen a vallás elképesztő energiákat, nyugalmat és támaszt tud nyújtani valakinek. Ha valaki a támaszt a vallásban találja meg, ott az a lényeg, hogy megtalálta a támaszt. Szóval akár lehetne is egy ilyen kampány. Semmi baj ezzel.

A baj máshol van. A baj Hodász Andrásnál, az atyánák kezdődik, aki rosszabb internetes szereplővé vált, mint a szintén homofób Tibi Atya. Mert akármilyen jófejnek tűnik is Hodász, nem szabad elmenni mellette, hogy ő mégiscsak az az ember, aki Magyarországon a reparatív, vagyis a melegségből kinevelő terápiák szószólója lett. Egy olyan ügy ki nem nevezett szóvivője, amit már ezerszer cáfoltak és aminek valós áldozatai vannak, ami miatt rengeteg LMBTQ fiatal élete ment tönkre vagy éppenhogy ért véget egy öngyilkosság miatt. Az, hogy valaki egy olyan ügy mellett áll, ami mellett gyerekek öngyilkossága sorakozik, nem köthető össze azzal, hogy #godislove. Nem köthető össze semmilyen szeretettel. 

Ha az egész kampányt abban a kontextusban nézzük, hogy egy ellenkampánya a Coca-Cola #loveislove kampányának, láthatjuk, hogy az egész üzenet mennyire leegyszerűsítő és korlátozó jellegű: Isten szeretete tökéletes működik addig, amíg mosolygó heterószexuális vagy. Mert onnantól kezdve minden rendben van. Onnantól kezdve biztosított a boldogság. Holott egészen nyilvánvaló, hogy heteroszexuálisként sem mindenképpen érzed az isteni szeretetet: ugyanúgy rossz kapcsolatok várhatnak rád, ugyanúgy bánthatnak és ugyanúgy szenvedhetsz. 

Nem szabad elmenni amellett a homofób cinizmus mellett sem, ami ebből a kampányból ered. Az, hogy kiparodizál egy, az LMBTQ embereket (is) középpontba állító kampányt, nyilvánvalóvá teszi azt az üzenetet, hogy Isten szeretetétből a meleg párok ki vannak zárva. A heteroszexuális szerelem az igazi. Minden más ki van szorítva, minden más hamisnak van titulálva. 

Az pedig már csak hab a tortán, hogy a kampány teljesen indokolatlan módon a kirakatba tesz boldog heteroszexuális párokat és családokat, a heteroszexuális emberek számára is bőven okoz kellemetlen érzéseket. Mert itt megbúvik az az üzenet, hogy akkor van kerek és egész heteroszexuális identitás, ha boldog, mosolygó párkapcsolatban élsz. Szingli nem merj lenni! És akkor vagy boldog heteroszexuális pár, ha van gyereked. El ne merd képzelni azt, hogy gyerek nélkül nem lehet egyedül vagy kapcsolatban kerek és egész életed!

Emellett… Mégis mi a cél? Az, hogy így terjessze a katolicizmust? Isten szeretetét? Mi itt az üzenet? Igyekezzünk az egyházba, keressük meg Isten szeretetét és akkor instant mindenki boldog vékony szép heteroszexuális lesz, párral és gyerekkel? Mintha az ember csak egy instant tészta lenne, amit le kell önteni forró vízzel és máris szépen kifőtt heteroszexuális, istenfélő polgár lesz. 

Elárulok valamit: ahogy a homoszexualitás nem terjed plakátokon keresztül, úgy nem terjed a heteroszexualitás sem. És nem terjed a vallásosság sem. És nem terjed Isten szeretete sem. Nem vagyok teológus, de abban biztos vagyok, hogy Isten szeretete nem cinikus visszavágásokon és kirekesztésen keresztül terjed. És nem is egy olyan üzenet kifigurázásában, ami arról szól, hogy ha két ember szereti egymást, az bizony vegytiszta szeretet. Mert a szeretet nem limitált. Szerintem Istennek ez az üzenet tetszik, nem az, hogy az általa teremtett szeretetet valaki elkezdi kategorizálni, minősíteni, dobozokba tenni és kiosztani

És ha már ez a kampány egy válasz… Tényleg ez a válasz? Ez a fekete-fehér, lebutított világkép, amiben a rossz oldalon álnak a buzik és a jó oldalon a párkapcsolatban élő vagy családos heterók? Ennyiről szól az egész? Csak a hitről és csak a szexuális orientációról? 

Borzasztó élet lehet az, amiben csak ebbe a két dologba tudunk kapaszkodni ahhoz, hogy jó és értékes embernek érezd magad.

Minden ember sokkal több ennél. És ettől szép a világ.

Tetszett az írás? Akkor szégyentelenül megkérlek, hogy kövess Instagramon! Felhasználónév: @kanicsar 

About the author

Újságíró
Publicista
Aktivista
Drámakirály

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük