Seggrepacsi

Vannak dolgok, amiket a heteroszexuális férfiak nem igazán érthetnek meg – szemben a meleg férfiakkal vagy a nőkkel. És lehet épp ezért vitát nem kéne nyitniuk róla. A seggrecsapás pont ilyen..

MEGJEGYZÉS: A cikk általánosít, természetesen a világ nem csak nőkből, meleg férfiakból és heteró férfiakból áll. Ám itt az üzenetet és a szituációt tartottam fontosabbnak, mint a különböző csoportok tűpontos megnevezését. Fontos megjegyezni azt is, hogy ez a cikk nem a heteroszexuális férfiakat támadja. Azokat a heteroszexuális férfiakat és meleg férfiakat kritizálja, akik úgy gondolják, a seggrepacsi nem nagy ügy, vagy megkérdőjelezik annak jelentőségét – és meg is teszik azt.

Mikor egy-másfél éve még tombolt a metoo kampány, rendkívül sok heteroszexuális férfin láttam azt, hogy roppant zavarban van a témától. Nyilván, persze, azt elfogadták, hogy az erőszak rossz egy nő ellen, de azért egy idő után mégis mindig felcsapta a fejét az áldozathibáztatás egy halvány szele. „Mert a tinilányok, akik részegen miniszoknyában vonulnak egyedül a hídon azért mégiscsak keresik a bajt.”

Miközben nyilván nem keresik a bajt. Azt biztosan nem keresik, hogy megerőszakolják őket. Aki megteszi, az keresi ennek a lehetőségét. Ő a rossz. Ennyire egyszerű.

Ennél is kényesebb téma volt az, mikor a metoo hamar kinőtte berkeit és immár közel sem csak a nemi erőszakról szólt, hanem bőven belegázolt olyan témákba is, mint szóbeli zaklatás, füttyögetés az utcán, a kedélyes, mégis visszafogott „Megkúrnálak!” kiáltások vagy egyszerűen a tapizás. Sok heteroszexuális férfi továbbra is zavarban volt a témából, hiszen tagadhatatlan volt az igazság – már legtöbbjük számára –, miszerint igen, valamit valóban rosszul csinál az emberiség a nőkkel, de közben mégiscsak… Miért kell ilyen csacskaságokból ekkora ügyet, ha úgy tetszik, hisztit csinálni?

És most egy úszó egy idegen országban a fenekére csapott egy lánynak, amit ott nem néztek jó szemmel és hamar eljárást indítottak nála.

A reakció itt is zavaros. A kommentszekcióban immár nemcsak a nők, hanem a férfiak is úgy nyilatkoztak, hogy ilyet mégsem kellett volna, ami lehetne jó dolog – sőt, jó dolog is, valamennyire mégiscsak fejlődött a társadalom –, de közben ne menjünk el egy fontos tény mellett: még mindig felmerül a kérdés, hogy annyira rossz volt-e a seggrecsapás és nincs-e az egész pici tett felfújva. Még mindig van valami igény a mérlegelésre. És még mindig úgy érzik rengetegen, hogy el kell magyarázni azt, hogy ez miért nem jó. 

És közben van bennem egy igen kényelmetlen érzés. Egy dráma. Méghozzá, hogy a fejem fölött beszélgetnek heteroszexuális férfiak egy olyan témáról, amiről többségben nem mindenképpen tudják, hogy miről is van szó… Mert nem volt ilyen élményük. És ha nincs erről élményed, el tudom hinni, hogy alapvetően akár még apróságnak is ítélheti valaki azt, hogy egy kéz megfog egy feneket.

De nem apróság. Hanem egy nagyon rossz dolog. Amit a nők ismernek. És amit például a meleg férfiak is jól ismernek. Még ha ők ki is vannak hagyva ebből a diskurzusból. De a heteró férfiak többsége minden bizonnyal nem ismeri. Hiszen csak egy részük csinálja. És nem igazán élik át.  

Az az igazság, hogy meleg férfiak között is van egy egész nagy csoport, aki pont úgy viselkednek, mint a heteró férfiak egy csoportja. Akikkel a baj van. 

Akik a melegbárokban rácsapnak a seggedre kérdezés nélkül, csak mert elmész mellettük, mikor pedig kérdő tekintettel megfordulsz, csak nevetnek, mert úgy érzik, ehhez teljes joguk van. 

Akik az utcán, ha kiszúrnak, hogy meleg vagy, simán utána füttyentenek, röhögve magukon, és utána bármikor találkozol velük véletlenül, nagyon jól látod a tekintetükön azokat a pornójeleneteket, amiket elképzelnek veled. És tudják, hogy látod. És természetesnek veszik, hogy ez majd biztos beindít téged. Hiszen csak egy szexéhes büdös ribanc lehetsz.

Akik egy konszolidáltabb bulin vagy partin, a többi vendég előtt, ha az útjukban állsz, nem szólnak, hogy „Kérlek, kicsit fáradj arrébb”, hanem szó nélkül fogják meg a derekadat, úgy, hogy az ujjaik kicsit lejjebb is csússzanak és akár még az is belefér, hogy miközben szó szerint eltolnak az útból, az ő derekuk kicsit a tiédhez súrlódjon.

Apróságok? Annak tűnhetnek. Apróságok? Nem. Mert az embert alapvetően ebben a néhány másodpercben egy tárgynak kezelik. Egy tárgynak, ami nem egy érző lény, hanem egy üres szexuális eszköz. Egy eszköz, amivel mindent meg lehet tenni, hiszen kíván téged, hiszen te vagy az alfahím, akitől minden érintés aranyat ér.

És tárgynak érezni magad nagyon rossz dolog. Ribancnak szintúgy. Egy tizedmásodpercre is elveszteni a kontrollt afelől, hogy kit engedsz be az intimszférádba, szintúgy.

Ezeket a szituációk a legtöbb heteroszexuális férfi nem éli át. Ha átélné, nem nyitna vitát seggrepacsikról.

És nem is seggrepacsizna.

De jobb is, ha valaki ezt nem éli át. Elég megértenie.

Tetszett az írás? Akkor szégyentelenül megkérlek, hogy kövess Instagramon! Felhasználónév: @kanicsar 

About the author

Újságíró
Publicista
Aktivista
Drámakirály

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük