Homofób lettél, szép munka volt!

2019. július 15-én Bayer Zsolt kijelentette, hogy ő büszke arra, hogy homofób és hogy egy egészséges heteró férfi irtózik két csókolózó férfitól.

Büszkeség: jogos elégedettség, öröm a megérdemelten elért eredmények miatt. 

A magyar kislexikon szerint ezt jelenti a büszkeség szó. Nem egy bonyolult fogalom, mégis nagyon könnyen félreérthető. És félre is értik az emberek. A Pride-on ünneplő emberek például a közösség eredményeire büszkék, nem arra, hogy születtek valaminek. Ezt a társadalom érti félre. De Bayer Zsolt még inkább félre érti a fogalmat. Pedig ilyen nagy szép szál magyar legénynek nem kellene, hogy problémája legyen az anyanyelve egyik eléggé közismert és gyakran használt szavával.

Büszkék eredményekre vagyunk, így kérdés, hogy miért büszke arra Bayer Zsolt, hogy ő homofób. 

Homofóbnak lenni nem eredmény. Nem egy siker. Nincsenek küzdelmek azért, hogy valaki homofóbbá váljon. Nincsenek konferenciák arról, hogy hogyan gyűlöld a melegeket, ha túl sok a szeretet benned. Nincsenek olyan könyvek, hogy „5 hasznos lépés a homofóbiához, ami eszedbe sem jutott volna” vagy „Így gondolkodj homofóbon és egyéb trükkök a transzfób viselkedésért” vagy „Így képzelj el melegeket szexelni, és így undorodj tőle és egyéb homofób tanácsok.” Nem ülsz a könyvtárban, hogy homofób legyél. Nem olvasol megannyi cikket, hogy leküzd a benned lévő elfogadást és szeretetet, hogy homofób legyél. 

Nincsenek arénákat betöltő showműsorok olyan címmel, hogy „Vetkőzd le az elfogadást, vedd fel a homofóbiát.” Az emberekkel nem ülnek le a szülei csendben beszélgetni, hogy „van ez az elfogadás dolog, ne fogadd el, homofóbnak kell lenni…” Ja, de, pardon Dúró Dóráék, Budaházyék és egyéb ilyen csodaemberek pont ezt teszik, a világ legrosszabb szüleivé avanzsálva magukat, miközben ugyebár pont a család szentségéért küzdenek. 

Nincs olyan, hogy bizonyos mennyiségű kilométer lefutása után lehetsz homofób. Nincs olyan, hogy el kell végezned az egyetemen Homofóbia I-et és a II-t – amin mindenki megbukik legalább egyszer –, hogy díszleveles homofób legyél. Vagy legalábbis homofób, ha annyira nem ment. Nincs olyan, hogy keményen kell küzdened éveken át a munkahelyeden, hogy végre homofób pozícióba kerülj. Bár lehet, hogy Zsolti pont ezt csinálta. 

Olyan sincs, hogy sokat kell spórolnod, okosan bánni a pénzügyeiddel azért, hogy sikeres homofób légy. A homofóbiához nem kell pénz. Nincs olyan, hogy rengeteg homofób filmet meg kell nézned ahhoz, hogy végre megtanuld nem leszarni azt, ami téged nem érint, és végre megtanulj gyűlölni. Nincs olyan, hogy éveken keresztül kell ócskapiacra járnod, a Vaterán vagy az Ebay-en kutakodnod, hogy megtaláld a homofóbiát és végre valahára a tiéd legyen.

Te sose küzdöttél a homofóbiádért Zsolti. Jött az magától. Ne légy rá büszke.

És egy jó tanács. Én undorodom a foghúzástól. Nem is megyek be fogorvosi rendelőkbe. És nem képzelem el, hogy mi történik ott. És nem is töröm rajta a fejem.

Szóval Zsolti, te se nézz akkor csókolózó férfiakat. Vagy ne képzeld el őket. Ne járjon ez a fejedben. 

Hagyd ránk.

Tetszett az írás? Akkor szégyentelenül megkérlek, hogy kövess Instagramon! Felhasználónév: @kanicsar

About the author

Újságíró
Publicista
Aktivista
Drámakirály

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük