Budapest Pride megnyitó beszéd, 2019

Engem ért a megtiszteltetés, hogy a 2019-es Budapest Pride megnyitójának a házigazdája lehettem. Itt olvashatjátok az ott – két részletben – elhangzott beszédemet.

1969. június 28-án, New Yorkban néhány rendőr tért be egy bárba, ahol vegzálni kezdte a vendégeket. Ez a magatartás nem volt szokványos – ám mégis szokványos volt. Ezek a vendégek ugyanis nem heteró férfiak és nők voltak – akikbe miért is kötne bele bárki – hanem meleg férfiak, leszbikus nők, biszexuális emberek, transzneműek, drag queenek… 

Kanicsár Ádám András
Budapest Pride Megnyitó, 2019
Ankert
Kasznár Kata fotója

Kívülállók. Kívülállók, akiknek nem adattak meg a jogok arra, hogy teljes életet élhessenek az ígéret földjén, és akiknek csak apró bárokban és a jól ismert négy fal között járt ki a luxus, hogy önmaguk lehessenek. 

A bár közönsége akkor már megszokta a maffia és a rendőrség zsarolását. De 1969 június 28-án elegük lett. Ettől a történelmi pillanattól kezdve ez a közösség nem hagyta magát. Felvette a harcot, visszatámadott, hangos lett, igazságot és jogokat követelt. Ez volt a lázadás a Stonewall Inn kocsmában, ami elindította a Pride-ot, ami elindította a melegmozgalmakat, amitől egy egész társadalom kényszerült rá arra, hogy szembenézzen az igazsággal. Ez az igazság pedig az, hogy szexuális orientációja és nemi identitása miatt senkitől soha nem vonhatnak meg soha semmilyen jogot. És hogy az LMBTQ társadalom tagjai bátran kezelhetik magukat egyenlő emberként. 

Idén ünnepeljük a Pride 50-ik évfordulóját.

Kanicsár Ádám András
Budapest Pride Megnyitó, 2019
Ankert
Kasznár Kata fotója

1969. június 28. Magyarország. Kádár-korszak. Nincs demokrácia, de legalább azt mondják, jobban élünk, mint a szomszédban. Nincsenek meleg lapok. Nincsenek meleg bárok. Nincsenek meleg jogok. Nincs Pride. Nincs büszkeség. Sőt. A rendszer és a társadalom szerint nincsenek is nagyon melegek.

1989. július 3. Győr. Megszülettem és édesanyám, a szocializmus utolsó hónapjaiban, már érezve a szabadság előszelét, már látva a reményt egy demokratikus országra, minden bizonnyal azt hitte, hogy a fiára egy jogokkal teli, egyenlő, demokratikus, szabad világ vár. Idén leszek 30 éves. Nem várt rám végül szebb ország. És szebb világ sem. Egy globális felmelegedés sújtotta, korrupt világ várt rám, tele gyűlölettel, megvetéssel és kilátástalansággal. 

2019. június 7. Magyarország. Néhány éve, néhány évig még Magyar Köztársaság. Persze azért nem rossz, ahol tartunk. Van minek örülni. Volt, hogy jó irányba haladtak a dolgok. Van LMBTQ sajtónk. Sőt, annyi LMBTQ sajtónk van, hogy azok megengedik maguknak a luxust, hogy acsarkodjanak egymással. Vannak magyar LMBTQ közéleti alakjaink. Sőt, annyian, hogy megengedhetik maguknak, hogy egymás torkának ugorjanak. Van bejegyzett élettársi kapcsolatunk, vannak szivárvány családaink, vannak társaságaink, vannak szervezeteink, vannak LMBTQ politikusaink, vannak LMBTQ sztárjainak, vannak magyar LMBTQ ikonjaink, vannak győzelmeink. 

Kanicsár Ádám András
Budapest Pride Megnyitó, 2019
Ankert
Szabó Judit fotója

De ne felejtsük el, hogy van, aminek nem szabad örülnünk. És van, ami ellen fel kell lépnünk.

Mert van az LMBTQ embereket pedofilnak és másodrangú állampolgárnak nevező Kövér Lászlónk. Van egy család- és ifjúságügyért felelős államtitkárunk, aki miközben szélsőjobboldali, nőgyűlölő fórumokra jár nőként, kijelenti, hogy egy család, amiben két apa vagy két anya van, az nem család. Van szélsőjobboldali politikusunk, aki bár anya, akik bár otthon, a négy fal között gyerekeket nevel, de mindent megtenne azért, hogy az iskolában még véletlenül se tanulhassanak a gyerekek szeretetről, elfogadásról vagy befogadásról. Igaz ez az ocsmány politikai bravúr az Európai Parlamentbe végül nem volt elég. És van egy miniszterelnökünk, aki viccnek veszi, ha a magyar LMBTQ közösségről, ha az országa több százezer polgárjáról kérdezik, és aki azért hálás, mert ez a közösség csendes. 

Nyugodt. Halk. Csendes.  

Hát nem vagyunk nyugodtak. Sőt, kifejezetten idegesek vagyunk. Frusztráltak vagyunk. És mellé iszonyatosan kitartóak is. És a legnagyobb erőnk az, hogy tudjuk, hogy mi vagyunk a jók. Hogy nekünk van igazunk.

Nem vagyunk nyugodtak. Nem vagyunk halkak. És nem vagyunk csendesek.

Kanicsár Ádám András
Budapest Pride Megnyitó, 2019
Ankert
Szabó Judit fotója

A magyar társadalom jó része gondolja azt, hogy az LMBTQ közösség csupa gyenge, életképtelen, könnyen megfélelmíthető emberből áll. De egy dologba nem gondolnak bele. 

Hogy minden sértő szó, amit gyerekkorunkban hozzánk vágtak az utcán vagy az iskola folyosóin… Hogy minden fájó titkolózás. Hogy minden szégyellt érzelem… Hogy minden ütés… Hogy minden gyorsan szedett lépés a sötét sikátorokban… Minden inzultus… Minden buzizó komment… Minden, minket degeneráltnak nevező hozzászólás… Minden szélőjobboldali, halállal fenyegető kántálás az utcán… Minden megalázó, minket lekicsinylő politikai nyilatkozat…

Erősebbé tett minket. Kitartóbbá. Bátrabbá. És dühösebbé.

És ezért harcolunk tovább. És ezért vagyunk ma itt, a Budapest Pride megnyitóján.

És egy dolgot ígérhetünk.  

Minden szótól, szidalomtól, inzultustól… 

Egyre több programot szervezünk.  

Egyre több kordont döntünk le.

Egyre többen megyünk ki az utcára.

Egyre magasabbra emeljük a szivárványszínű zászlót.

És egyre hangosabbak követelünk, üvöltünk, ordítunk az igazságunkért.  

Ami az egész társadalom igazsága.

Kövess Instagramon!

@kanicsar

About the author

Újságíró
Publicista
Aktivista
Drámakirály

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük